[Graft survival using cadaver and multiorgan donors between 2008 and 2017 in our department].

UNLABELLED

Összefoglaló. Bevezetés: Az első szaruhártya-bank 1944-es alapítása óta jelentős változásokon ment át. A szaruhártya túlélését számos tényező befolyásolja, így a tárolási mód, melynek a szövet lejárati ideje szerint rövid, közép és hosszú távú módszereit fejlesztették ki. Célkitűzés: Retrospektív vizsgálatunk célja a 2008. január 1. és 2017. december 31. között perforáló és lamelláris keratoplasztika során felhasznált cadaverből és multiorgan donorból származó szaruhártyák túlélésének vizsgálata volt a Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinikáján. Módszer: Feljegyeztük a recipiens nemét, életkorát, a műtétet indikáló klinikai diagnózist, a műtét időpontját, a szövettani vizsgálat eredményét, valamint, hogy a beültetett szaruhártya cadaverből vagy multiorgan donorból származott. Meghatároztuk, hogy a recipiens életkora korrelált-e a rekeratoplasztikáig eltelt idővel. Eredmények: 1451 szaruhártya-átültetés történt 1088 beteg (44,6% férfi) 1159 szemén (életkor 62,8 ± 18,5 év), melyek között 938 (64,6%) cadaver és 262 (18,0%) multiorgan donor került felhasználásra, 251 esetben (17,2%) nem állt rendelkezésre adat. A leggyakoribb primer diagnózis a szaruhártya-dekompenzáció volt (325 eset, 28%). A primer keratoplasztikák során felhasznált szaruhártyák 740 esetben (63,8%) cadaverből, 212 esetben (18,2%) multiorgan donorból származtak, 207 esetben (17,8%) nem állt rendelkezésre adat. Első rekeratoplasztika a primer keratoplasztikák közül 217 esetben (18,7%) történt. A leggyakoribb szövettani diagnózis az endothelsejt-degeneráció volt (130 esetben, 60,4%). 146 esetben (67,2%) korábban cadaver, 31 esetben (14,2%) multiorgan donor esetén került sor ismételt műtétre, 40 esetben (18,4%) nem állt rendelkezésre adat. Következtetés: Klinikánkon elsősorban cadaverből származó donorok biztosítják a szaruhártya átültetésekhez szükséges szövetet. Cadaverből vagy multiorgan donorból származó szaruhártyák esetén nem kerül gyakrabban sor rekeratoplasztikára. A szaruhártya-banki tevékenység további fejlesztésével növelhető a donorok túlélése hazánkban. Orv Hetil. 2021; 162(13): 488-496.

INTRODUCTION

Corneal banking methods have been changing since the foundation of the first corneal bank in 1944. Corneal graft survival may be affected by several factors, among others the storage method, which may be short-, middle- and long-term storage.

OBJECTIVE

To investigate corneal graft survival at the Department of Ophthalmology, Semmelweis University between 1 January 2008 and 31 December 2017, using cadaver and multiorgan donors for penetrating and lamellar keratoplasty, retrospectively.

METHOD

Recipient sex, age, clinical diagnosis, date of surgery, histological examination results and origin of donors (cadaver or multiorgan donor) were recorded. Correlation between recipient age and time to repeat keratoplasty was also analyzed.

RESULTS

There were 1451 keratoplasties in 1159 eyes (age 62.8 ± 18.5 years) of 1088 patients (44.6% male) using 938 (64.6%) cadaver and 262 (18.0%) multiorgan donors, data was not available in 251 (17.2%) cases. There was repeat keratoplasty in 217 patients (18.7% of first keratoplasties). The most common histological diagnosis was endothelial decompensation (130 cases, 60.4%) in these cases. In patients with a first repeat keratoplasty, in 146 cases (67.2%) the first donor originated from cadavers, in 31 cases (14.2%) from multiorgan donors and in 40 cases (18.4%) data were not available.

CONCLUSION

Corneal donors mainly originate from cadavers at our Department. The necessity of repeat keratoplasties does not differ using cadaver or multiorgan donors. With further development of corneal banking, donor survival may be increased in Hungary. Orv Hetil. 2021; 162(13): 488-496.