[The treatment of pediatric tibial fractures – from conservative therapy to a Hungarian innovation].

Összefoglaló. A tibiatörés a gyermekkorban előforduló leggyakoribb csontsérülések egyike. Felosztása során elsődlegesen elkülönítendők a növekedési zóna közeli, az azt érintő, illetve a diaphysisre lokalizált sérülések. A gyermekkor jelentette speciális adottságoknak - mint a jó gyógy- és regenerációs hajlam - köszönhetően a tibiatörések kezelése az esetek többségében konzervatív módon kitűnő eredményekkel végezhető. A kezelési lehetőségek fejlődésével, illetve a sérülteknek a mielőbbi funkcionális felépüléshez való megnövekedett igénye miatt az elmúlt időszakban a műtétes beavatkozások aránya egyértelmű emelkedést mutatott. Ez kifejezetten igaz a lábszártestet érintő törésekre. A műtétes beavatkozások során elsődleges szempont a minimális invazivitásra való törekvés, kitüntetett figyelmet fordítva a növekedési zónák iatrogén károsításának elkerülésére. A megfelelő terápiás módszer megválasztása során azonban a sérülés lokalizációja és típusa mellett szem előtt kell tartani a sérült gyermek életkorát, fizikális állapotát és személyes igényeit is. A jelen közlemény célja egy átfogó kép adása a gyermekkorban előforduló, a lábszárat érintő töréses sérülésekről, különös tekintettel azok kezelési lehetőségeire. A sérülések átfogó ismertetésén túl a szerzők kiemelt célja volt a diaphysist érintő serdülőkori törések behatóbb értékelése, kihangsúlyozva ezzel az említett csoport kezelésében az elmúlt időszakban megfigyelhető stratégiai változásokat, valamint azok operatív terápiájával kapcsolatosan a szerzők nevéhez köthető újfajta műtéti lehetőséget. Orv Hetil. 2021; 162(52): 2079-2088. Summary. Tibial fractures are among the most common fracture types in children. Their classification is primarily based on the affected part of the tibia which can be close to the epiphyseal plate, involving the epiphyseal plate or diaphyseal. Owing to the special characteristics of childhood, such as excellent tendency for healing and recovery, the first-line treatment of tibial fractures should be conservative, which has a favorable outcome in most cases. However, the rate of operative management has risen recently due to the improvement of treatment options and the patients' increasing demand for a quick functional recovery, especially in the treatment of diaphyseal fractures. Pursuing a minimally invasive method is an essential aspect of operative management, while special attention is paid to avoid further iatrogenic damage to the physes. When selecting the adequate method for treatment, the age, physical condition, and personal needs of the injured child should also be considered along with fracture type and localization. This review aims to provide a comprehensive summary about pediatric tibial fractures, especially the available therapeutic approaches. A strong emphasis is placed on the treatment of adolescent diaphyseal fractures, highlighting the recent changes in strategy and the authors' innovation in the operative management of adolescent diaphyseal fractures. Orv Hetil. 2021; 162(52): 2079-2088.