Cserni Gábor, Cserni Dorottya, Zombori Tamás, Baráth Zoltán
1 Bács-Kiskun Megyei Oktatókórház, Patológiai Osztály, Kecskemét, Nyíri út 38., 6000.
2 Szegedi Tudományegyetem, Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ, Patológiai Intézet, Szeged.
Orv Hetil. 2021 Mar 21;162(12):458-467. doi: 10.1556/650.2021.32026.
Összefoglaló. Bevezetés: Az állcsonti cysták helytálló diagnosztikája a klinikai, radiológiai és patológiai leletek együttes értékelésével lehetséges. Korábbi munkánk során többször tapasztaltuk a klinikoradiopatológiai kommunikáció és korreláció hiányát, és ez olykor inadekvát diagnózisok felállításához vezetett. Célkitűzés: Célunk ezen kommunikációs probléma mértékének becslése és annak bemutatása, hogy ez a hiányosság hogyan befolyásolhatja a diagnosztikát. Módszer: Korábbi, más célú retrospektív elemzés újraértékelése történt a klinikai (radiológiai) adatközlés, a revízió kapcsán módosuló diagnózisok számszerűsítése céljából, valamint további 3 egyetemi patológiai intézet 10-10 anonimizált leletének vizsgálata az adatközlések vonatkozásában. Eredmények: 2 intézményben 85 odontogen cysta diagnózisakor csupán a betegek életkora, neme volt 100%-osan ismert. A lokalizációra vonatkozó adekvát információ 62%-ban, a méretre vonatkozó csupán 29%-ban fordult elő a szövettani kérőlapokon. Összességében a diagnózist segítő releváns információt csak 52%-ban adtak meg. Az utólagos klinikoradiopatológiai korrelációra törekvő revízió során 38/85 esetben (45%) módosult a végső diagnózis kisebb vagy nagyobb mértékben. A megküldött leletek alapján a klinikai/radiológiai adatok közlése <50% és 100% közöttinek becsülhető más intézetekben is. Az 5 intézmény közül csak az egyikben utalt specializációra az, hogy minden leletet egy patológus véleményezett, általában sok patológus (n = 25) valamelyike véleményezte a kevés tömlőt (n = 105). A diagnózis kommunikáció hiányán alapuló kisiklásának lehetőségét 5 példával illusztráljuk: cysta radicularisként leletezett paradentalis, lobos follicularis és lateralis periodontalis cysta, ductus nasopalatinus cysta és radicularis cysta differenciáldiagnosztikáját példázó tömlő, valamint botryoid odontogen cysta kerül bemutatásra. Következtetés: Az odontogen tömlők precíz diagnosztikája mind a klinikai, mind a patológiai oldalról javítást igényel, amelynek egyik része az ilyen irányú képzés lehet. Orv Hetil. 2021; 162(12): 458-467. Summary. Introduction: Proper diagnosis of jaw cysts requires the parallel evaluation of clinical, radiological and histopathological findings. Lack of clinico-radio-pathological correlation can lead to inconsistent diagnoses. Objective: To evaluate the rate of lacking clinico-pathological communication and demonstrate how this may influence diagnostics. Method: Data of a former retrospective analysis were re-evaluated to quantify the lack of clinical data communicated to pathologists and estimate the rate of final diagnoses requiring alteration after review of all available clinical data. 10 anonymized reports on odontogenic cysts from 3 university pathology departments each were analysed for the lack of relevant clinical information. Results: Only the age and gender of patients were documented in 100% for 85 jaw cysts diagnosed in 2 departments of pathology. Adequate information about cyst localization and size were communicated in 62% and 29%, respectively. Overall, information relevant to the diagnosis was given in 52% of the cases. Revision based on clinico-radio-pathological correlation led to alterations of the diagnosis in 38/85 cases (45%). Based on reports from other institutions, the communication of clinical data is estimated to be between <50% and 100%. 25 pathologists were involved in reporting 105 cysts. 5 cases illustrate how diagnosis may fail without good communication: a paradental, an inflamed dentigerous and a lateral periodontal cyst, each misdiagnosed as radicular cyst; a cyst raising the differential diagnosis of nasopalatine duct versus radicular cyst; a botryoid odontogenic cyst. Conclusion: Proper diagnosis of jaw cysts requires improvements from both pathological and clinical sides, and could probably be improved through education. Orv Hetil. 2021; 162(12): 458-467.
摘要。引言：颌骨囊肿的准确诊断需要对临床、放射学和组织病理学检查结果进行综合评估。临床-放射-病理之间缺乏相关性可能导致诊断不一致。目的：评估临床病理沟通缺失的发生率，并证明其如何影响诊断。方法：重新评估之前一项回顾性分析的数据，以量化传达给病理学家的临床数据缺失情况，并估计在审查所有可用临床数据后需要更改最终诊断的比例。分析了3所大学病理科的10份关于牙源性囊肿的匿名报告，以查找相关临床信息的缺失情况。结果：在2个病理科诊断的85例颌骨囊肿中，仅100%记录了患者的年龄和性别。分别有62%和29%的病例传达了关于囊肿定位和大小的充分信息。总体而言，52%的病例提供了与诊断相关的信息。基于临床-放射-病理相关性的复查导致38/85例（45%）的诊断发生了不同程度的改变。根据其他机构的报告，临床数据的传达估计在<50%至100%之间。在报告105例囊肿时涉及25名病理学家。5个病例说明了缺乏良好沟通时诊断可能如何失误：一个牙周囊肿、一个发炎的含牙囊肿和一个侧方牙周囊肿，均被误诊为根囊肿；一个囊肿引发了鼻腭管囊肿与根囊肿的鉴别诊断问题；一个葡萄状牙源性囊肿。结论：颌骨囊肿的准确诊断需要病理和临床两方面都有所改进，并且可能通过教育得到改善。《匈牙利医学周报》。2021年；162(12):458 - 467。总结。引言：颌骨囊肿的正确诊断需要对临床、放射学和组织病理学发现进行并行评估。临床、放射学和病理学之间缺乏相关性可能导致诊断不一致。目的：评估临床病理沟通缺失的发生率，并展示这如何影响诊断。方法：对之前一项回顾性分析的数据进行重新评估，以量化传达给病理学家的临床数据的缺失情况，并估计在审查所有可用临床数据后需要改变最终诊断的比例。对来自3个大学病理科的10份关于牙源性囊肿的匿名报告进行分析，以查找相关临床信息的缺失情况。结果：在2个病理科诊断的85例颌骨囊肿中，仅患者的年龄和性别在100%的病例中被记录。关于囊肿定位和大小的充分信息分别在62%和29%的病例中被传达。总体而言，52%的病例提供了与诊断相关的信息。基于临床、放射学和病理学相关性的复查导致38/85例（45%）的诊断发生了不同程度的改变。根据其他机构的报告，临床数据的传达估计在<50%至100%之间。25名病理学家参与了105例囊肿的报告。5个病例说明了在缺乏良好沟通时诊断可能如何失败：一个被误诊为根囊肿的牙周囊肿、一个发炎的含牙囊肿和一个侧方牙周囊肿；一个引发鼻腭管囊肿与根囊肿鉴别诊断问题的囊肿；一个葡萄状牙源性囊肿。结论：颌骨囊肿的正确诊断需要病理和临床两方面都有所改进，并且可能通过教育得到改善。《匈牙利医学周报》。2021年；162(12):458 - 467。
